Mielőtt anya lettem...

"Mielőtt Anya lettem főzhettem magamnak meleg ételt, ruháim nem voltak pecsétesek, nyugodtan telefonálhattam.


Mielőtt Anya lettem addig aludtam, amíg akartam. Nem izgultam, milyen későn fekszem le. Minden nap megfésülködtem és fogat mostam.



Mielőtt Anya lettem minden nap kitakarítottam, nem botlottam meg játékokban, nem felejtettem el altatódalok szövegét.

Mielőtt Anya lettem nem izgultam, hogy növényeim mérgezőek-e. Nem gondoltam védőoltásokra.



Mielőtt Anya lettem nem hányt le senki, nem lettem kakis, nem köptek le, nem rágcsáltak meg, nem pisilt le senki, és nem csipkedtek össze pici ujjacskák sem.

Végigaludtam az éjszakákat.

Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam: gondolataimnak, testemnek, lelkemnek.

Mielőtt Anya lettem sosem tartottam síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa, vagy beadja neki az injekciót. Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva fakadtam. Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon. Nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.

Mielőtt Anya lettem nem tartottam a karjaimban egy alvó gyermeket, mert nem akartam letenni. Sosem éreztem, hogy a szíven apró darabokra törik, mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat. Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz az életemre. Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni. Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az anyaságot.

Mielőtt Anya lettem nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül dobog. Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése. Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket. Nem tudtam, hogy valami oly pici olyan fontossá tehet.

Mielőtt Anya lettem sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén minden tíz percben, hogy megnézzem minden rendben van-e. Nem ismertem a melegséget, az örömöt, a szeretetet, a szívfájdalmat, a csodát, vagy az Anyaság élvezetét. Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem."